kutyás túrázás

Ha a kutyádat is magaddal hoznád a túrára, ennek akadálya nincs (én is viszem az enyémet), de szabályai vannak.

Minden túránknak van olyan része, ami védett területen halad, esetenként még fokozottan védett erdőkbe is bekószálunk. Ezeken a területeken bármikor találkozhatunk természetvédelmi őrrel – nagyon helyes, hogy ott vannak, ez a dolguk. Az viszont joguk, hogy rákérdezzenek, rendben vannak-e az eb védőoltásai, ezt pedig az oltási könyvvel tudjuk igazolni, vagyis

-> legyen nálad az oltási könyv!

Fokozottan védett területeken kizárólag az ösvényeken szabad bóklászni, a kutyának is! Ezt tutira csak úgy tudjuk biztosítani, hogy pórázon vezetjük. De amikor nem ilyen helyen járunk, akkor is úgy illik, hogy tudomásul vegyük: az erdő az ott lakóké, mi csak vendégek vagyunk! Lehet a Te kutyád a leginkább jólnevelt állat a világon, a természet akkor is egy olyan hihetetlenül ingergazdag környezet a számára, hogy úgyis bele fogja ütni az orrát mindenbe, amibe csak lehet, szó szerint, pedig nem kéne… Nem kéne, hogy az őzgidát a mi kutyánk miatt utasítsa el az anyja, nem kéne a rókák jelöléseit felülpisilni, nem kéne, hogy a repülni még alig tudó madárfióka a mi kutyánk szájában végezze…

És arról eddig nem is beszéltünk, mennyire vagy biztos abban, hogy a vadról is vissza tudod hívni a vadász üzemmódba kapcsolt ebedet? Mert itt könnyen találkozhatunk bármikor gyíkkal, nyúllal, őzzel. Az erdő egy ilyen hely.

De csoporton belül sem mindegy a viselkedés: ha egy túrán több idegen kutya jön össze, ők sajnos nem feltétlenül szimpatikusak egymásnak. Jobb a békesség, jobb, ha mindenki a saját gazdája közelében van.

(Különben meg van erre jogszabály is.)

Tehát: ha az én túráimat választod, kérlek fogadd el, én azt szeretném, hogy az egész távon

-> legyen pórázon a kutyád!

Köszönöm a megértésedet! <3