Prológ

Borsos Kálmán (fotó: Révész Géza)

Nem, ő nem én vagyok, hanem a nagyapám, de Ővele kezdődött minden.

Egy mátrai kis faluban, Parádon élt, és a vele töltött nyári szünetekben rengeteget jártunk az erdőbe kirándulni, gombázni, szamócázni, gubacsot gyűjteni… Élmény volt minden pillanat. És ezek a fantasztikus kisgyerekkori pillanatok egy életre meghatározóak maradtak, nem csak az én számomra (a másik ág).

Erdőjáró emberekké lettünk hát.

Bevallom, miután arról a környékről elköltöztem, nekem jó pár év kimaradt: tanulás, munka, gyerekek + a nemisismeremeztakörnyéketfogalmamsincshoválehetneittmenni-lustaság miatt. De a vonzódás megvolt végig, természetvédelmi szakmérnök is emiatt a becsípődés miatt lettem. Meg aztán idővel egyre több szépséget megtaláltam az új, felnőttként választott otthonom közelében is. Ezeket most már szívesen megmutatom másoknak is!

Ha nem csak pancsolni és sörözni szeretnél a Balatonnál:

Gyere velem!

“Úton lenni boldogság” – Jack Kerouac.

“Erdőben úton lenni varázslatos boldogság” – Egervári Ibolya